Ne szeress bele a megoldásba, szeress bele a problémába!

Ha az erőforrások szűkössége, a felzárkózás kényszere, és a kulturális sokszínűség egymással találkozik, olyan elegy jöhet létre, amely szinte kiprovokálja az innovációs sikereket. Alig pár órával a repülőgép landolása után Anna Koutikov, az Izraeli Innovációs Központ menedzsere ezzel a meglepő állítással fogadta a Technológiai Jövők Műhelyének diákjait Tel Aviv-ban.

Az izraeli innovációs sikerek titkainak kutatása pedig aligha kezdődhetett volna jobb helyen, mint a központ alapítója, Shimon Peres, egykori izraeli államelnök dolgozószobájában, aki szerint éppen az innováció lehet az egyik olyan közös nevező, amely nemcsak sikerre viheti az országot, de amelynek ösztönzésében mindenki egyetért.

Egy munkavacsora keretében a diákok azt is megtudhatták Boros Zsófiától, hogy miként juthat el egy tehetséges és ambiciózus lány a Corvinus Egyetemről Izrael egyik legnagyobb kockázati tőkebefektetési alapjához, az YL Ventures-hez. Zsófia szerint – lévén Izrael egy kicsi piac – a startupok elve B2B megoldásokban gondolkodnak, amitől már egyenes út vezet a globális piacokhoz.

Noha az izraeli tanulmányúton résztvevő diákoknak kötelező olvasmány volt Dan Senor és Saul Singer Start-up Nation című bestsellerje, a túra második napján hamar kiderült: Izrael ma azzal a kihívással szembesül, hogy Scaelup Nation-né váljon.

Ezért Yanay Geva, a Start-up Nation Central tanácsadója és a Technológiai Jövők Műhelyének diákjai azt a korszakos váltást vitatták meg, amikor egy izraeli startup számára már nem az a siker, ha felvásárolja egy globális cég, hanem ha már önállóan lép ki a tőzsdére.

Így a diákok útja szinte egyenesen a Tel Aviv-i Börzére (TASE) vezetett, ahol Kobi Abramov egy újabb építőkockát tett az izraeli modellhez: ma már a sikeres startupok első nyilvános tőzsdei bevezetése (IPO) egyszerre zajlik a New York-i-NASDAQ-on a és TASE-n.

Uri Gabai, a Start-up Nation Policy Institute alelnöke adta a következő építőkockát, hiszen Izraelben minden minisztériumban van egy vezető kutatási igazgató, akinek az a feladata, hogy a tárca reszortjához kapcsolóan – versenyrendszerben – kutatási projekteket írjon ki a gazdaság szereplőinek.

A napot nem véletlenül zárta Saul Orbach üzleti guru és sorozatvállalkozó, aki saját tapasztalataira építve mutatta be a diákoknak, hogy mitől lehet sikeres egy magánbefektetők által működtetett kockázati tőketársaság, és ezzel szemben miért nem működnek hatékonyan a félállami kockázati tőketársaságok.

Haifában Ido Erev professzor már kedves ismerősként fogadta a Technológiai Jövők Műhelyének diákjait, hiszen alig három hete tartott nagyon sikeres Schumpeter Lunch Debate-t az MCC-ben.

Most azonban Michael Ehrlich és Reuven Katz professzorok társaságában a Technion legújabb projektjét, az inventorok központját mutatta be. Együtt azon dolgoznak, hogy a felfedező és fejlesztő szakember ne álljon meg a felfedezésnél, hanem - vállalkozói ismeretekkel felvértezve - hozzon létre ebből életképes terméket és jusson le vele a piacra.

Ezzel szemben, a Road2Haifa accelerator vezetői, Eitan Kyiet (CEO) és Rafi Nave (elnök) az érettebb startup-ok fejlesztését vitatták meg diákokkal. A kifejezetten mesterséges intelligenciára és annak javarészt egészségügyi alkalmazására szakosodott accelerator nem csupán szakmai tanácsadást és kockázati tőkét nyújt a startup-oknak, hanem Izrael egyik legnagyobb szuperszámítógépével a legjobb infrastrukturális hátteret is biztosítja számukra.

A munkavacsora keretében, Grosz Diana, a TMF group jogi részlegének vezetője nem csak arról beszélt, hogy miként jutott el az ELTE-n szerzett jogi diplomájával az izraeli üzleti világba, hanem arról is, hogy miként lehet az ország, a sok tekintetben egyedi és sajátos munkahelyi környezetébe sikerese beilleszkedni.

Jeruzsálemben Molly Livingstone, a Héber Egyetem technológiai transzfer intézetének vezetője ebben a formulában foglalta össze az MCC Technológiai Jövők Műhelye diákjainak az izraeli innovációs csoda titkát. Az üzletben is sikeres és szabadalmakban is mérhető kutatások és fejlesztések bevételéből 40% jut a kutatóknak, 40% az egyetemnek és 20% kutató intézetnek/labornak, és így minden szereplő érdekelt abban, hogy minél több kutatási eredmény jusson el – termékként – a piacra.

Ehhez a képlethez a Tel Aviv tőszomszédságában felhőkarcolókkal épülő város, Ramat Gan polgármestere, Carmel Shama-Hacohen, és innovációs igazgatója, Mor Harir, egy újabb formulát adott: 3P, vagyis, People – Planet – Profit. Magyarán: akkor lehet sikeres egy környezeti állapotot javítani akaró projekt, ha az úgy találkozik az emberek érdekeivel, hogy közben profitot is hoz.

Innováció azonban csak versenyben születik, és ezt már David Wiernik, az NNG vezetője vitatta meg a diákokkal, miután részletesen bemutatta: a cyber security ma új problémával szembesül, az autóknak a hekkerektől való megvédésével. Noha az autógyártók még nem igazán ismerték fel ennek veszélyeit, de a verseny már itt is elindult, hiszen a piacon

Végül a munkavacsoránál Amiram Porath, több innovációs management könyv szerzője egy újabb formulával zárta a napot: 50 – 50. Vagyis, csak azok az innovációs és ipari fejlesztési projektek lehetnek sikeresek, ahol az állam és a vállalkozó megosztja a terheket, és az állami támogatás nem megy 50% felé.

Noha nagyon gyakran használjuk a kifejezést, hogy "thinking outside the box", a Techológiai Jövök Műhelyének diákjai Daniel Hershkowitz korábbi tudományügyi minisztertől azt is megtudhatták, hogy ez a kifejezés a gyakorlatban "thinking between the boxes" tartalmat jelenti. Az innováció lényege éppen az, hogy kombináljuk az egyéni boxokba zárt gondolatokat.

Andy David, az izraeli külügyminisztérium innovációs igazgatója pedig azt vitatta meg a diákokkal, hogy milyen szakpolitikák segítik elő a gondolatok kombinálását.

Joachim Meyer professzor és kollégái a Tel Aviv-i Egyetemen az ehhez szükséges intézményeket mutatták be a diákoknak, mint például az egyetem sajátos, a kutatókat szabadalmak benyújtására ösztönző rendszerét.