Olvasási idő: 3 perc
Egy hihetetlenül brutális megtorlás zajlott 1956 után a kádári Magyarországon – mondta el előadásában dr. Galambos István, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) tudományos kutatója, aki arra is felhívta a figyelmet, ekkora megtorlás egyetlen más hazai vagy külföldi forradalom után nem történt. A történész az ’56-os forradalmat követő kádári terrorról, a korszak törvénytelenségeiről beszélt a miskolci MCC-ben.
A rendezvény a „Ritmusgyakorlatok” című magyar kisjátékfilm vetítésével indult, amely az ’56-os mártír, a veszprémi Brusznyai Árpád és családja, illetve Veszprém rettegett pártvezetőjének, Pap Jánosnak a párhuzamos történetét mutatja be. A film jól ábrázolja a kor nagyhatalmú párttitkárának alakját, aki visszaélve pozíciójával, maga kérte a forradalom után Brusznyai halálos ítéletét. Nem egyedülálló történet volt ez akkoriban, hiszen – mint azt a kutató is elmondta – sokszor egy helyi potentát félelme, megtévesztettsége is oka volt egy kivégzésnek vagy sortűznek.
A történész az előadásában számos hasonló esetet idézett fel, egyéni történeteket, amelyek azonban nem voltak egyedülállóak. 1957-ben már világos volt mindenki számára, hogy a nyugati segítség nem fog megérkezni, a Szovjetunió katonai erejével szemben pedig nem tudunk ellenállni – mondta az előadó. Ekkorra az államilag szervezett terror megérttette az emberek nagy részével azt is, hogy szó sincs itt demokráciáról, és nem sok beleszólása van a magyaroknak a saját sorsukba. Amit a Kádár-rendszer nem tudott megoldani tárgyalásokkal, azt sortüzekkel, bebörtönzésekkel oldotta meg, például a forradalom után a munkástanácsokat is ilyen drasztikus módszerekkel akarták megtörni.
A kádári megtorlás legkeményebb időszakában, 1957–1959 között mintegy háromszáz embert hurcoltak vérpadra, illetve többszáz embert ítéltek el és börtönöztek be koncepciós perek alapján. Az ítéleteket az MSZMP hozta meg Kádár János vezetésével, és előre meghatározták még a kivégzések számait is. Összehasonlítva más magyar vagy külföldi hasonló történelmi eseményekkel – akár a párizsi kommünt vagy a 48-49-es szabadságharcot tekintve –, ilyen véres megtorlás soha, sehol nem volt tapasztalható – hangsúlyozta ki dr. Galambos István.
A terrort, amely a kommunista diktatúra eszköztárának szerves része volt, egészen a 60-as, 70-es évekig megtartották, majd ez később valamit „finomodott”, de enyhébb formában egészen 1989-ig megmaradt – emelte ki a történész.
A rendezvény ideje alatt a közönség megtekinthette a Nemzeti Emlékezet Bizottsága „Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása 1945-1962” című vándorkiállítást is, amely szintén ennek a korszaknak egy törvénytelen, megtorló módszerét, a parasztság kisemmizését mutatja be.
